Jó kommunikációs módszerek

Gordon a konfliktusmegoldó kommunikáció során az ún. én-üzeneteket ajánlja, mivel a te-közlés mindig minősítő, és lezárja a kommunikációt. 

Az én-üzenet nyíltan kifejezi a probléma pedagógus részéről való megélését, vállalását. Az én-üzenet leírja, hogy a közlő hogy érzi magát egy-egy viselkedéssel kapcsolatban. 

Ez soha nem minősítő jellegű. Az én-üzenet sajátos eszköz annak kifejezésére, hogy a beszélő miként viszonyul az adott problémához. 

Ebben a formában tudatni lehet a másik személlyel, hogy ő mit érez az adott helyzetben anélkül, hogy szavai vádló, fenyegető jelleget kapnának, vagy sértő élük lenne. Az én-nyelv alkalmazásával megelőzhető, hogy a másik fél védekezésre kényszerüljön, ugyanakkor mód van a saját szándék világos, egyértelmű közlésére. 

Ennek alapján az én-üzenetek az asszertív (önérvényesítő) viselkedésnek hasznos eszközei.

Konfliktus- és problémahelyzetben az én-üzenetnek tartalmaznia kell a zavaró viselkedés pontos leírását, valamint a fogadó fél érzelmi állapotának hiteles megjelölését. Minél konkrétabban fogalmazzuk meg a viselkedést, annál hatékonyabb a kommunikáció. Konfliktus esetén általában valamelyik fél (a pedagógus, vagy a diák) győz. Gordon szerint szükséges lenne az a lehetőség, hogy egyik fél se veszítsen, vagyis mindkét fél győztesen kerüljön ki a problémahelyzetből. Ezt vereségmentes konfliktuskezelésnek (győztes-győztes módszer) nevezte el.

Én üzenetek (mit is érzek, hogyan is gondolok a problémáról) fajtái

·         Önfeltáró én-üzenet

A közlő magáról, érzelmeiről, gondolatairól, szükségleteiről beszél:

„Nagyon fáj a torkom, és halkabban tudok csak beszélni. Húzzátok közelebb a széket hozzám.”

„Most szeretném, ha nem zavarnál, mert nagyon fontos dolgot csinálok.”

„Csalódott vagyok, mert nem választottak be a csapatba.”

•      Pozitív-én üzenet

Az én-üzenet a másik fél viselkedéséből eredő kellemes érzéseket tartalmazza:

„Nagyon örülök, hogy gyorsan visszahoztátok a könyveket, mert így nem kések el az értekezletről.”

„Nagyon jó érzés volt látni azt, ahogyan a kicsikkel játszottatok.”

„Nagyon jól esett, hogy megismert a tanárnő.”

A hatékony én-üzenetek elemei:

1.      a közlő saját érzelmeinek megfogalmazása az eset kapcsán (minősítés, vádaskodás nélkül);

2.      a szóvá tett történés, viselkedés megfogalmazása (tárgyszerűen);

3.      indoklás, belátható következmény, közvetlen hatás  

Például:

•      „Nagyon megijedek (1.), amikor kiabálsz velem (2.), mert attól tartok, hogy haragszol rám (3.).”

•      „Aggódom (1.), amikor későn érsz haza (2.), mert azt hiszem, hogy valami bajod történt (3.).”

•      „Haragos voltam (1.), hogy nem hoztad vissza a könyvemet (2.), mert szükségem lett volna rá (3.).” 

Én-üzenetek megfelelő alkalmazása:

•      Ha szeretnénk valamit közölni, de nem tudjuk, hogyan tegyük, akkor az én-közlés jó indítás lehet. Ehhez azonban célszerű előre megfogalmaznunk a mondandónkat.

•  Az én-üzenet nem üres udvariaskodás, nem felesleges bájolgás, és soha nem tartalmaz gorombaságot, tapintatlanságot.

•      Az én-üzenet nem az utolsó szó egy adott kérdésben. Ez a formula a kommunikáció megfelelő indítását szolgálja.

•      Az én-üzenetnek nem célja a tények megállapítása. Segítségével azt tudatjuk, hogy hogyan érezzük magunkat és mi a szükségletünk, vagy mik az indítékaink.

A problémahelyzetek másik kulcsa az értő figyelem, vagy aktív hallgatás, ami feltételezi az én-üzenetek adását, mellyel visszajelezzük, mit értettünk meg a tanuló üzenetéből. Az aktív hallgatással mind verbális (szóbeli közlések, esetenként egyes szavak, például, aha, értem stb.), mind nonverbális (gesztusok, arckifejezések) formában kifejezzük tanítványunk közlésének megértését és elfogadását. Ezen túl ellenőrizni is tudjuk, helyesen értettük-e a tanuló közlését. 

Gordon, Th. (1990): T. E. T. A tanári hatékonyság fejlesztése. Gondolat Kiadó, Budapest