Eclipse alapok

Az Eclipse platform

Az Eclipse nyílt és integrált fejlesztőrendszer.

A nyíltság azt jelenti, hogy interfészek jól definiáltak, bárki számára elérhetők, melynek
következménye, hogy a rendszer könnyen bővíthető, és nem kötődik kizárólag egy szállító termékeihez. Bár nem követelmény, általában platform- és ideális esetben programozási nyelv-független egy ilyen rendszer.

Az integráltság jelentése pedig, hogy az eszközöket (általában egy szállító eszközeit)
közös keretben fogja össze, ami kényelmessé és hatékonnyá teszi a fejlesztést.

A két tulajdonság egyesítését a bővítmények (plug-in) technológiája teszi lehetővé. A
bővítmények kapcsolódási pontjait – melyek lehetővé teszik a bővítmények platformhoz és egymáshoz való kapcsolódását – pontosan rögzítik, elérve ezáltal a nyíltságot, továbbá a bővítmények egymás funkcionalitását bővítik ki, lehetővé téve az integráltságot is.

Integrált, de nem nyílt fejlesztőrendszer pl. a Microsoft Visual Studio .NET eszköze, a
Borland eszközei, az Oracle Application Builder. Nyílt és integrált pl. a NetBeans és az
Eclipse.

Eclipse történelme

Az Eclipse-et az IBM egyik 1996-ban felvásárolt részlege, a fejlesztőkörnyezetek fejlesztésében nagy tapasztalattal rendelkező Object Technology International (OTI) kezdte el fejleszteni 1998-ban. A cél az volt, hogy az IBM különböző fejlesztőeszközeinek közös platformot hozzanak létre, mivel ezek az eszközök úgy néztek ki, mintha különböző gyártóktól származtak volna – nem voltak képesek együttműködni.
Az Eclipse fejlesztésének elkezdésével egy időben az IBM egy másik részlege Eclipse-en alapuló eszközt kezdett el készíteni.
Kezdetben a kereskedelmi partnerek vonakodtak az ismeretlen Eclipse-től, így – az elfogadás elősegítésére – az IBM nyolc más szervezettel együtt létrehozta az Eclipse konzorciumot és az eclipse.org-ot.

Az Eclipse első komolyabb kiadásai gyorsan népszerűvé váltak a fejlesztők körében,
azonban a piac kétkedéssel fogadta, hiszen úgy tűnt számukra, hogy az Eclipse egy az IBM befolyása alá tartozó termék.

E nyomás hatására az Eclipse konzorcium átalakult, létrejött az Eclipse Alapítvány, egy non-profit szervezet, mely a támogató szervezetek által fizetett, de  önálló fejlesztői gárdája van.

Eclipse Bővítmények

Az Eclipse esetében – egy minimális kernelt leszámítva – minden bővítményekkel van
megvalósítva. Minden bővítmény két részből áll: egyrészt egy szöveges definíciós részből (manifest.mf és plugin.xml), másrészt az implementációt tartalmazó osztályokból.

A definíciós rész néhány adminisztrációs adaton kívül azon információkat tartalmazza, hogy a bővítmény mely más bővítményeket igényel, azokat mely pontokon (kiterjesztési pontok) egészíti ki, és maga milyen kiterjesztési pontokat definiál.

A kiterjesztési pontok névvel, azonosítóval és egy XML Schema fájl segítségével definiálhatók.

Az XML Schema fájl írja le, hogy az adott kiterjesztési ponthoz tartozó bővítésnek
milyen adatokat kell megadnia magáról. Így a csatlakozás tetszőlegesen alakítható a programozó
igényeihez.

Az Eclipse Runtime Platform biztosítja az Eclipse alapvető szolgáltatásait, melyek a
következők:
– Bővítménykezelő (Plug-in registry): Betölti és kezeli a bővítményeket. Feloldja és kezeli
a függőségeket. A teljesítmény növelése érdekében a bővítmények kezelésekor
„lusta” betöltést alkalmaz, azaz a plug-in osztályait csak akkor tölti be, ha azokra feltétlenül szükség van.
– Erőforrás-kezelés: Platformfüggetlen elérést biztosít a fájlok és könyvtárak számára.

Kezeli az Eclipse munkaterületét (workspace), amely lehetővé teszi a benne lévő elemek
relatív úton való elérését, valamint képes a fájlok változását nyomon követni. A
munkaterületet az Eclipse a projektek tárolására használja. A projekt összetartozó fájlok
és könyvtárak halmaza, melyből egy (vagy több) végterméket lehet előállítani.

Projekt lehet pl. egy Java alkalmazás. Kezeli a fájlkódolásokat, tartalomtypusokat
(content type), valamint a hivatkozott erőforrásokat (linked resources), melyek nem a
munkaterületen találhatók, de onnan hivatkozottak.
– Felhasználói felület komponensek állnak rendelkezésre. Az Eclipse kétféle (de egymásra épülő) lehetőséget biztosít grafikus felület létrehozására. A Standard Widgeting
Toolkit (SWT) platformfüggő (de az Eclipse által támogatott platformokon elérhető),
natív grafikus elemeket használó könyvtár, míg a JFace magasabb szintű, SWT-re
épülő, platformfüggetlen megoldást kínál.
– Frissítési támogatás. Mivel bővítmények egymásra épülnek, frissítésük nem kézenfekvő
feladat. Ebben nyújt segítséget a Runtime Platform frissítési támogatása, mely
URL-lel elérhető helyekről (így távoli, internetes forrásokból) való telepítést és frissítést
támogat.
– Súgó támogatás. Az Eclipse súgója moduláris szerkezetű, minden bővítmény delegálhat
bele tartalmakat. HTML/XML-alapú, az oldalak a helyi számítógépen, vagy
akár az interneten is elhelyezkedhetnek, sőt, az oldalak dinamikusan is előállíthatók.

A fejlesztők a Runtime Platform szolgáltatásai egy nagyon kis „kernelben” implementálták,
így minden egyéb bővítményként van megvalósítva.

Az Integrated Development Environment (IDE) komponens általános célú fejlesztői eszközöket biztosít – anélkül, hogy konkrétan megkötné a felhasznált nyelvet vagy környezetet.

Az Eclipse IDE a következő szolgáltatásokat nyújtja:

– Megosztott nézeteket biztosít, melyeket több bővítmény is használhat egyszerre.
Többnyire statikus információk megjelenítésére használtak, mint amilyen az erőforrásfa
vagy a tulajdonságok nézet.
– Keresőmotor, amely kiterjeszthető a környezetre jellemző különlegességekkel.
– Több szöveges tartalom megjelenítése, összehasonlítása, egyesítése.
– Nyomkövetési és hibakeresési támogatás, mely magában foglalja az erőforrások
(stack frame, memória, regiszterek…) kezelését, kiértékelendő kifejezések megadását,
változók értékeinek figyelését. Parancsok definiálhatók léptetésre, indításra stb. Természetesen
mindezt nyelvfüggetlenül.
– Ant-támogatás. Az egyre népszerűbb, javás fordítást segítő eszköz, az Ant – mely a
UNIX rendszerekben használt make utódja kíván lenni – használatát teszi lehetővé.
– Csoportmunka támogatása. A CVS támogatása beépített, de más verziókezelő eszközök integrációjára is lehetőség van.
– Perspektívák támogatása. Az Eclipse-ben több perspektíva is élhet egymás mellett,
melyek közül mindig csak egy aktív. A perspektíva meghatározza, hogy milyen nézetablakok
legyenek nyitva és azok hogyan helyezkedjenek el a szerkesztőablakhoz viszonyítva.
– Beállítások ablak. A beállítások közé minden plug-in delegálhat egy több oldalból álló,
hierarchikusan elrendezett struktúrát, melyen a bővítmény különböző beállításai
adhatók meg.

Az Eclipse IDE további általános szolgáltatásai:

A szerkesztőablak és az áttekintőablak (outline) összekapcsolása: ha a szerkesztőablak
megváltozik, az áttekintőablakban az azonnal észrevehető.
– Content assist: A szerkesztő az adott kurzorpozícióban értelmes kiegészítéseket kínál
fel Ctrl+Space megnyomására.
– Sablonok (template): Olyan kódrészletek, melyek a Content Assist segítségével beilleszthetők a szövegbe.
– Formázó. Szintaktikai formázási szabályok állíthatók be és alkalmazhatók a kijelölt
vagy a teljes szövegre.
– Valós időben azonosított problémák. A hibák és figyelmeztetések nem csak a fordítást
követően, hanem gépelés közben láthatóvá válnak.

Eclipse eszközrendszerek:

– A Java Development Tools (JDT) az IDE komponenst egészíti ki Java nyelvfüggő
elemekkel. Tartalmazza a Java nyelv objektummodelljét, mely metódus szintig képes kezelni a Java forráskódot.

Képes a lekérdezésen kívül módosítani is azt, sőt, képes kódot is generálni.

Továbbá tartalmaz absztrakt szintaxisfát, valamint az IDE-nél leírt általános eszközök javás megfelelőjét (szerkesztő, áttekintőablak, Content Assist, sablonok, formázás, Java nézetablakok, nyomkövető rendszer).
– A C Development Tools (CDE) a JDT-hez hasonló nyelvi kiterjesztés, azonban nem
Javahoz, hanem C-hez és C++-hoz.
– A Plugin Development Environment (PDE) támogatást nyújt saját bővítmények fejlesztéséhez,
a futtatásukhoz, a definíció elkészítéséhez, és a publikáláshoz is.
– A Web Tools Platform [10] segítségével webalkalmazásokat (azok minden komponensével
együtt a statikus HTML-ektől kezdve egészen a servletekig és JSP-kig) tudunk készíteni
és az alkalmazásszerverre telepíteni.
– A Contributed Plug-ins rész a saját bővítményeinknek van fenntartva.
Rich Client Platform: Lehetőségünk van az Eclipse Runtime Platformra közvetlenül
építő alkalmazások írására is, kihasználva az Eclipse alapvető lehetőségeit anélkül, hogy fölösleges,
a fejlesztőkörnyezetekben használt bővítményekkel terhelnénk a programunkat.

Eclipse súgó

Az Eclipse súgójához bármely bővítmény hozzáteheti a saját súgóját.
Az Eclipse súgója könyvekből épül fel. Minden bővítmény létrehozhatja a saját könyvét.

Ehhez az „org.eclipse.help.toc” kiterjesztési ponthoz kell egy kiterjesztést definiálnia,
melyben megadja, hogy hol helyezkednek el a tartalomjegyzékeket leíró fájlok. A kiterjesztésekben
definiálható tartalomjegyzékek lehetnek elsődlegesek (új könyv létrehozására), vagy
nem elsődlegesek. Ez utóbbi esetben a könyv egy részletének tartalomjegyzékét írják le.

A tartalomjegyzékekben témákat (topic) adhatunk meg, amelyekhez cím és egy
HTML-oldal tartozik. A HTML-oldal lehet lokális gépen tárolt, vagy interneten elérhető is. A
témák tartalmazhatnak további témákat (az adott fájlban vagy külön fájlban tárolva), amivel a súgó elemei hierarchikus rendszerbe foglalhatók.
A súgóban megadhatók dinamikus tartalmak is, tovább bővítve az Eclipse súgójának lehetőségeit.

Eclipse perspektíva

A perspektívák elsősorban a nézetablakok szerkesztőablak körüli elhelyezésének beállítására, valamint az adott környezetre érvényes beállítások érvénybe léptetésére való.

A perspektíva létrehozásához az „org.eclipse.ui.perspectives” kiterjesztési ponthoz
kell kiterjesztést írnunk a plugin.xml-ben. Meg kell adnunk egy azonosítón kívül a perspektíva nevét (ami a perspektívák listáiban fog megjelenni), egy ikont, azt, hogy a felhasználó módosíthatja-e a beállításainkat, valamint a perspektívát megvalósító osztályt.

A perspektívát egy IPerspectiveFactory interfészű osztály valósítja meg. Ennek egyetlen
metódusában megadhatjuk, hogy a szerkesztő körül merre (balra, jobbra, fent, lent) milyen nézetet vagy nézeteket szeretnénk elhelyezni, és azok mekkorák legyenek. (Úgy találtuk, hogy a nézetek méretének megadása elég nehezen kezelhető volt). Beállíthatjuk továbbá például, hogy mely varázslókat és nézeteket szeretnénk gyorsabban elérni, azaz a megfelelő listában kiemelni.

A builder

A builderek olyan osztályok, melyek arra használhatók, hogy forrásfájlokból – legyen
az bármilyen fájl – származtatott fájlokat állítson elő. A művelet során megkülönböztethetünk
inkrementális és teljes előállítást.

Az inkrementális előállítás során az osztály – belső állapotát felhasználva – csak azon
származtatott állományokat állítja újra elő, amelyeket szükséges, megtakarítva egy több száz
vagy ezer forrásállományból álló projekt esetén a szükségtelen részek újragenerálását. Cserébe
viszont az implementáció sokkal körülményesebb.

Teljes előállítás során a meglévő származtatott állományokat figyelmen kívül hagyjuk,
és a forrásfájlokból újra előállítjuk őket.
Ezek alapján a buildert megvalósító osztályban a két módszernek megfelelően két metódust
implementálhatunk. A build() metódus az inkrementális előállítást végzi el, míg a
fullBuild() metódus a teljes előállításért felelős.

A builder aktiválásához egyrészt ki kell terjesztenünk a „org.eclipse.core.resources.builders”
kiterjesztési pontot, ahol megadhatjuk – többek között –
a megfelelő osztályt is. Másrészt implementálnunk kell az IncrementalProjectBuilder osztályt
kiterjesztő osztályunkat. Harmadrészt a megadott előállító osztályt hozzá kell kötnünk egy
projektfajtához (project nature), így a keretrendszer akár az automatikus előállítást is tudja
kezelni.

Szintaxis-kiemelés

A szintaxis-kiemeléshez (syntax highlighting) az Eclipse egy szabályalapú rendszert
használ. Felső szinten megadhatjuk, hogy egy adott szöveget milyen partíciókra osszon fel
(nyilvánvalóan egy Java kommentre más kiemelési szabályok vonatkoznak, mint egy forrásszöveg-
részletre), majd ezen partíciókhoz hozzárendelhetünk különféle szabályokat megadott
sorrend szerint.

Amennyiben egy szabálynak megfelel az éppen vizsgált részlet, akkor az
megadja, hogy a részlet milyen attribútumokkal (szín, vastagság, háttér, …) rendelkezzen. Ha
a szabálynak nem felel meg a részlet, akkor továbblép a sorrendben következő szabályra.

Az Eclipse rendelkezik néhány beépített szabállyal is:
- Van olyan szabály, amely egy olyan egysoros részletre illeszkedik, amely valamilyen karakterlánccal kezdődik és valamilyen – esetlegesen más – karakterlánccal fejeződik be.

- Van, ami többsoros részletre illeszkedhet.
- Van, amelyik a whitespace karakterekre illeszkedik.

Írhatunk saját szabályt is. A programozás során nagy segítségünkre van egy ICharacterScanner
interfészű osztály, melyet a környezet ad át.

Ettől az osztálytól kérhetünk karaktert a szövegből, vagy – ha szükséges – vissza is tehetünk
a szövegbe már egyszer beolvasott karaktereket.

A szintaxis-kiemeléssel kapcsolatos beállításokat egy SourceViewerConfiguration
osztályból származó osztályban adhatjuk meg, melyet az adott szerkesztő konstruktorában
kell megadnunk.