Kételkedj
Kétkedésben az a fontos, hogy a dolgokat, összefüggéseket, kapcsolatokat, nem szabad azonnal elfogadni
Az élet alapigazságait, igazi értékeit, szépségét néha gátak zárják el előled.
Ezek a gátak nem öröktől valóak és nem is örökké tartó dolgok csak a tévedés alapjaira rakódó,
egyre vastagodó téglasor alkotja.
Az elfogadáshoz mindent át kell ereszteni a józan ész elemző, vizsgálódó hálóján,
melybe nem szabad beleakadnia semminek, amit igazán magadnak gondolsz, ahogy érzel, ami vagy.
A kétkedés az igazság felszínre kerüléséhez csak szikra, amely a gáton csak egy repedést hoz létre.
A gát téglánként elhordása már nem feladatod a repedés és a gátat feszítő erő együtt sodorja el
a gátat összes téglájával együtt.
Mindig csak a te feladatoddal törődj, jelezz, szólj, tedd meg az első lépést a jó úton, még akkor is ha nem tudod végig járni azt.
Járd saját utadat
Életed egy folyó útjához hasonlatos kis patak ként kezdet gondolataid rendszerének felfedezését,
majd más patakok vizével együtt gondolkodva megerősödve haladsz tovább hol sebesebben hol lassan hömpölyögve.
Megtanuló erősséged használni amely csak gyarapodik. Észreveszed gyengeségeidet és küzdesz ellene.
Rájössz, hogy néha csak saját magadat akadályozód, hogy még erősebbé válhass.
Mikor már a legnagyobbá váltál már nem rohansz úgy észreveszel olyan szépségeket,
amelyek mellet régen csak elfutottál.
Gondolód, hogy csak a sebesség teszi, hogy mit veszel észre környezetedből, világodból.
Figyelem fénykévéje, a koncentráció ereje az ami szabaddá tesz a világ valódi, teljes megfigyelésében, felfedezésében.
Bizonyos dolgok már elrohantak melletted melyeket már nem csodálhatsz meg, de tudatosan felkészülhetsz hasonló szépségek teljes kiélvezéséhez (felfedezés, csodálat, megértés, elfogadás, segítés, közös öröm).
Az utad végétől ne félj
Egykor rá jössz, hogy utad egyirányú és végéhez közeledik. Belefutsz egy nagy közösbe.
Eggyé válasz mindenkivel és nem leszel többé. Tudnod kell, hogy a nagy egészhez mit adtál te hozzá, ezek jó és rossz dolgok lesznek.
Élj úgy, hogy mindig több legyen a jó a végső elszámoláson, bármikor jön is az ideje el. Akkor vagy a világgal harmóniába, ha ehhez nem is kell erőlködnöd.
Egy része vagy a világnak és a világ is a te részed.
Kétkedésben az a fontos, hogy a dolgokat, összefüggéseket, kapcsolatokat, nem szabad azonnal elfogadni
Az élet alapigazságait, igazi értékeit, szépségét néha gátak zárják el előled.
Ezek a gátak nem öröktől valóak és nem is örökké tartó dolgok csak a tévedés alapjaira rakódó,
egyre vastagodó téglasor alkotja.
Az elfogadáshoz mindent át kell ereszteni a józan ész elemző, vizsgálódó hálóján,
melybe nem szabad beleakadnia semminek, amit igazán magadnak gondolsz, ahogy érzel, ami vagy.
A kétkedés az igazság felszínre kerüléséhez csak szikra, amely a gáton csak egy repedést hoz létre.
A gát téglánként elhordása már nem feladatod a repedés és a gátat feszítő erő együtt sodorja el
a gátat összes téglájával együtt.
Mindig csak a te feladatoddal törődj, jelezz, szólj, tedd meg az első lépést a jó úton, még akkor is ha nem tudod végig járni azt.
Járd saját utadat
Életed egy folyó útjához hasonlatos kis patak ként kezdet gondolataid rendszerének felfedezését,
majd más patakok vizével együtt gondolkodva megerősödve haladsz tovább hol sebesebben hol lassan hömpölyögve.
Megtanuló erősséged használni amely csak gyarapodik. Észreveszed gyengeségeidet és küzdesz ellene.
Rájössz, hogy néha csak saját magadat akadályozód, hogy még erősebbé válhass.
Mikor már a legnagyobbá váltál már nem rohansz úgy észreveszel olyan szépségeket,
amelyek mellet régen csak elfutottál.
Gondolód, hogy csak a sebesség teszi, hogy mit veszel észre környezetedből, világodból.
Figyelem fénykévéje, a koncentráció ereje az ami szabaddá tesz a világ valódi, teljes megfigyelésében, felfedezésében.
Bizonyos dolgok már elrohantak melletted melyeket már nem csodálhatsz meg, de tudatosan felkészülhetsz hasonló szépségek teljes kiélvezéséhez (felfedezés, csodálat, megértés, elfogadás, segítés, közös öröm).
Az utad végétől ne félj
Egykor rá jössz, hogy utad egyirányú és végéhez közeledik. Belefutsz egy nagy közösbe.
Eggyé válasz mindenkivel és nem leszel többé. Tudnod kell, hogy a nagy egészhez mit adtál te hozzá, ezek jó és rossz dolgok lesznek.
Élj úgy, hogy mindig több legyen a jó a végső elszámoláson, bármikor jön is az ideje el. Akkor vagy a világgal harmóniába, ha ehhez nem is kell erőlködnöd.
Egy része vagy a világnak és a világ is a te részed.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése